Webfishing Center horgász webáruház és horgászbolt

PC verzió Belépés

Halaink

Csuka - Esox lucius L.


Image


Átlagos testhossza 30-40 cm hosszú és 0,5-1 kg súlyú.
Leírása: Teste megnyúlt, oldalról kissé lapított. Feje hosszú, homorú arcélű és az eleje rucacsőrre emlékeztetően lapos. Mély hasítékú, öblös szája a szemek alá ér és jól fejlett fogakat visel, az alsó ajka túléri a felsőt. Szemei a homlokra tolódtak. Háta kevéssé domborodó, a has vonala egyenes. Hátúszója hátratolódott, a farok alatti úszóval egy magasságban fekszik. Színezete: Alapszínezete zöldes vagy barnás szürke, felül sötétebb, oldalain világosabb. Oldalát barna, olívzöld vagy feketés nagy pontok tarkítják. Hasa sárgásfehér, néha feketén pontozva.Életmódja: Hazánk álló és lassú folyású vizeiben minden felé megtalálható, azonban az utóbbi időkben a számuk egyre csökken. Fiatal korban csapatosan, felnőtt korban magányosan él. Nagyon falánk ragadozó. Amíg kisebb, csigával, vízirovarokkal, férgekkel, apró halakkal táplálkozik, kifejlődve minden víziállatot megtámad, amelyet képes lenyelni, így: mindenféle halat, békát, kígyót, vízimadarat és emlőst. Zsákmányára lesből támad. A part melletti vízinövényzet között elrejtőzve leselkedik, és váratlanul, nyílsebesen lepi meg gyanútlanul úszkáló prédáját. A kisebb táplálékot azonnal elnyeli, a nagyobbat addig tartja szájában a fejénél fogva, amíg kimúlik. A nagyobb nőstények a kisebb termetű hímeknek sem kegyelmeznek, s gyakran a szaporodás után a nőstény a hímet felfalja.
Szaporodása: Nagyon korán ívik, február végén, március elején, amikor a jég olvadása és zajlása megindul. A nőstény sekély, 8-10 °C hőmérsékletű vízbe rakja le 200-300 ezer ikráját.
Növekedése: Falánksága miatt nagyon gyorsan növekedik. Kivételes esetekben elérheti a másfél métert, súlya pedig a 25 kg-t.
Jelentősége: Húsa ízletes, kevésbé zsíros. Nyersen fogyasztott ikráit felhasználás előtt alaposan meg kel tisztítani mindennemű hártyától, mert ezek pántlikagiliszta - lárvákat tartalmazhatnak. A csukát pontytenyésztő tavakban járulékhalként tartják. Ilyen tavakban a csuka irtja az apró szeméthalakat, amelyek a ponty táplálék - konkurensei, és ily módon azok értékes csukahússá alakulnak át.


Sebes pisztráng - Salmo trutta fario L.


Image

Átlagos testhossza 20-40 cm, súlya 200-800 gramm. Ritkán 2-4 kg súlyura is megnőhet, és rendkívüli esetekben elérheti a 10-12 kg súlyt.Leírása: Nyújtott, oldalról kevésbé lapított testén igen apró pikkelyek vannak. Az orra tompa. Öblös szájában erős, hátrahajló fogak vannak. Szájzuga a szem hátsó része alá ér. Második hátúszója a farokúszó közelében, a faroknyélen elhelyezkedő zsírúszó, mely nemcsak a pisztrángra, hanem annak összes rokonaira is jellemző.Színezete: Kor, nem és tartózkodási hely szerint nagyon változó, az aljzattól függően sötétebb vagy világosabb. Tipikus esetben a háta zöldes-barna, oldalai és hasa sárgásfehérek. Hátán főként fekete, oldalain piros pettyek vannak, ez utóbbiak fehér udvarral. A hátúszója ugyancsak fekete és piros pontokkal tarkított. A fiatal példányok oldalai ezen felül kékes harántfoltokkal szalagszerűen tarkázottak.Életmódja: Tápláléka elsősorban a fenéklakó és víztől sodrott rovarlárvákból (kérészek, álkérészek, szitakötők) és a víz fölött szitáló rovarokból kerül ki, melyek után gyakran kiugrik a vízből. Éppen ezen alapszik műlegyes horgászata. Kedvelt tápláléka még a pataki bolharák (Gammarus) és felnőtt korban a lakóhelyén található halak: fürge cselle, botos kölönte, sőt saját fajtársai is. A nagyobb példányok falánk ragadozók. A pisztráng a víz folyásával szembefordulva leselkedik táplálékára. A sebes folyóvízben egy helyen huzamosan megáll, s ha szükséges, azzal szembe nyílsebesen úszik, 2-3 méteres vízfüggönyökön felszökik és a röpködő rovart a víz felett 1 méter magasságban is elkapja, ami rendkívül nagy izomerejére utal.Szaporodása: Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el. A hímek alsó álkapcsa felfele görbül. Szaporodása októbertől decemberig tart. Ilyenkor élénk színezetű nászruhát ölt, és az ikrás 1-2 hímtől követve a patakok felső részére úszik. Itt a nőstény farokúszójával az apró kavicsos aljzatba gödröt váj, és kisebb időközökbe ebbe rakja le ikráit, melyeket betakar, miután a tejesek azokat megtermékenyítették. A lerakott ikrák száma 1000-2000, testsúly-kilogrammra számítva. Az ikrák 4-5 mm átmérőjűek, narancsvörös színűek. A megtermékenyített ikrákból, a víz hőmérsékletétől függően, 3-4 hónap múlva kelnek ki az ivadékok. A kikelt ivadékok 2-2,5 mm hosszúak, az első három hétben szíkzacskójukból táplálkoznak. Hazánk majdnem minden vizének felső szakaszán megtalálható. A hegyvidék oxigéndús, hidegvizű, sebes folyású és kristálytiszta patakjaiban olyan helyen fordul elő, ahol a nagy kövek és sziklák aljában csendes vizű medencék képződnek. Kiváló ellenállása miatt horgászata kedvelt sport. Mivel a pisztráng által lerakott ikrák száma csekély és a kikelt ivadékok jelentős része is elpusztul, mesterséges szaporítás útján pótolják a hegyi vizek pisztrángállományát. Fogását törvény szabályozza. Tilalmi ideje szeptember közepétől április végéig tart. A legkisebb kifogható méret 20 cm.


Szivárványos pisztráng - Salmo gairdneri irideus Gibb.

 

Image


Átlagos testhossza 20-25 cm, kivételesen 50-90 cm. Súlya 0,40-1 kg, kivételesen, 6-8 kg.
Leírása: Laposabb testű, mint a sebes pisztráng, és pikkelyei is nagyobbak. Ezeken kívül a két faj főleg színezetben különbözik egymástól. Háta ibolyakék, hasa fehéres, az oldalvonal mentén hosszanti vörös sáv húzódik, mely az ívás idején szivárványszínekben pompázik. Testén piros pettyek nincsenek, ehelyett feje, háta, oldalai, farok- és hátúszója fekete pontokkal tarkított.Életmódja: Tápláléka a sebes pisztrángéval egyező, de annál kevésbé ragadozó. Férgekkel, puhatestűekkel, rovarlárvákkal és rákokkal táplálkozik.Szaporodása: Ivarérettségét 3-4 éves korában éri el. Tavasszal márciusban-áprilisban ívik. A lerakott ikrák száma 500-2500 testsúly-kilogrammonként. A sebes pisztrángnál erőteljesebben növekedik: takarmányozva első évben 100 g, második évben 350-450 g, harmadik évben 1-1,2 kg, negyedik évben 2 kg súlyúra nőhet meg. Hazája az Amerikai Egyesült Államok nyugati része és Kaliforniának a Csendes-óceánba ömlő vizei. Európában 1882-ben honosították meg, hazánkban pedig 1902 óta ismert. Természetes tartózkodási helye a pisztráng-szinttáj alatti vízszakasz. Szemben a többi pisztrángfélével kevésbé igényes a víz oxigéntartalmával és hőmérsékletével szemben, a lassúbb folyású és fölmelegedő vizekben is jól érzi magát.Jelentősége: Mesterséges tenyésztésre igen alkalmas. Olyannyira háziasított, hogy természetes úton nagyon ritkán szaporodik A sebes pisztrángnál gyorsabb növekedése folytán, már a második esztendőben piacképes.


Tavi pisztráng - Salmo trutta lacustris L.

 

Image


 
A sebes pisztrángnál jóval nagyobb: a 10-15 kg-os példányok sem mondhatók ritkaságnak, és a 30 kg súlyt is elérheti.Leírása: Teste erőteljesebb, mint a sebes pisztrángé, feje rövid. Színezete. Háta zöldeskék, oldalai és hasa ezüstösek. Testén található fekete foltok kerekded vagy X alakúak. Ezek a foltok ráhúzódnak a kopoltyúfedőre és a hátúszóra is, ahol az úszó-sugarak között szabályos sorokba rendeződve helyezkednek el. Piros pontok, ha vannak is, sem ezek, sem a fekete foltok körül soha nincs fehér gyűrű. Életmódja: Hegyi tavak lakója, ahol a fiatalok rovarlárvákkal, az idősebbek, ragadozó lévén, halakkal táplálkoznak. Szaporodása: A sebes pisztránghoz hasonlóan, szeptembertől decemberig szaporodik a tóba ömlő patakokban vagy magában a tóban.


Balin - Aspius aspius L.

 

Image

Hossza általában 35-40 cm, súlya pedig 800 gramm, vannak azonban 60-80 cm-es és 10-12 kg-os példányok is.Leírása: Teste megnyúlt karcsú, oldalról kevéssé lapított, a süllőéhez hasonló. Háta oldalról nézve kevéssé domború ívű. Hasúszója mögött pikkelyekkel fedett él van. Tágas, felfelé rézsútosan álló szája a szemek alá nyúlik. Alsó állkapcsa valamivel hosszabb, mint a felső. Szeme és pikkelyei aránylag aprók. Mellúszói elhegyesedők, hátúszója meredeken lemetszett és közel két egyenlő félből áll. Színezete. Háta kékesfekete, oldalának felső fele ólomszürke, alább ezüstfehér, hasa fehér. Hát- és farok úszója szürke, az alsó úszók vörös árnyalatúak. Életmódja: A balin elsősorban folyóvízi hal, de tavakban is előfordul. Leginkább a homokos és kavicsos fenekű vizekben, mélyebb helyeken tartózkodik. Igazi ragadozó, ilyen tekintetben a süllővel vetekedik. Többnyire magányosan él. Főképpen halakkal: küsszel, szilvaorrú keszeggel, vörösszárnyú keszeggel, kárásszal táplálkozik, és csak alkalmilag fogyaszt rovarlárvákat, férgeket és puhatestűeket. Ivadékai az első évben lebegő szervezetekkel táplálkoznak, majd ragadozó életmódra térnek át. Szaporodása. Három-négyéves korában válik ivaréretté. A hímek fején és testén fehér nászkiütések jelennek meg. Ívása már március végén megkezdődik, miután a jég elolvadt, májusig tart. Ilyenkor csapatosan jár. Folyóvizekben felfele vándorol, és sebes folyásba, homokos vagy kavicsos helyre rakja le ikráit. Egy nőstény 80 000-100 000 ikrát rak le. A nagyobb folyókban élő holtágakba, kiöntésekbe vándorolnak ívás végett, ahonnan a nyár közeledtével és a vízszint csökkenésével a folyókba térnek vissza. Jelentősége: Húsa, bár szálkás, jóízű. Kedvelt sporthal. Legkisebb kifogható méret 30 cm.


 Márna - Barbus barbus L.

 

Image

Hossza általában 30-40 cm, súlya 300-400 gramm. Elérheti a 80-85 cm hosszt, a 4-5 kg, kivételesen a 10-12 kg súlyt. Leírása: Teste nyúlánk majdnem hengeres. Feje elhegyesedő, arcorra megnyúlt. Alsó állású, húsos ajkú szája körül négy bajuszszálat visel. Pikkelyei aprók. Hátúszójában a leghosszabb kemény sugár fogas tüskévé (bognártüske) alakult. Farok úszója mélyen, vállasra kimetszett. Farok alatti úszója-a magyar márnával szemben-nem ér el a farok úszó tövéig.
Színezete. Háta barnás-zöld, oldalai sárgásbarnák, hasa fehér. Hát-és farokúszója sötét, a többi úszója vöröses szélűek.
Életmódja: Összes síkvidéki és dombvidéki folyónkban előfordul, ahol a sebes folyású, mélyebb vizeket lakja. Fiatalabbja sok helyen a hegyi vizekbe is felhatol. Fenéklakó. A kemény aljzatú részek a kedvelt tartózkodási helyei. A fiatalabb példányok kisebb csapatokba verődve járnak, az idősebbek magányosak. Táplálékát főleg éjszaka, a fenékről szerzi: rovarlárvákat (kérész- álkérész-, tegzes-szitakötő és légy-lárvák), férgeket, növényi törmeléket és moszatokat. Az idősebbek apróbb halakat is elfognak, főként tavasszal. Szaporodása: Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, és május-június hónapokban ívik. Ilyenkor nagyobb csoportokba verődik, és a folyók felső szakaszára vándorol: elöl haladnak a nőstények, majd a hímek és végül a fiatalok. Lassúbb folyású, homokos helyen a nőstény 3000-4000 ikrát rak le. Szaporodása idején más halakhoz hasonlóan nem táplálkozik. Növekedése lassú. Jelentősége: Húsa, bár szálkás, ízletes és keresett. Ikrája mérgező: hányást hasmenést és szédülést okoz. Legkisebb kifogható mérete: 25 cm.


Paduc - Chondrostoma nasus L.

 

Image

Hossza általában 25-30 cm, súlya 200-400 gramm, elérheti az 50 cm hosszt és az 1-2 kg súlyt. Leírása: Teste nyúlánk, hátvonala kissé domborodó. Orra előreugró, így szája alsó állásúvá válik. Alsó ajka vésőszerű. A hátúszó és a hasúszó kezdete körülbelül egy függőlegesbe esik. Pikkelyei aránylag nagyok és jól rögzültek. Testüregét bélelő hártya fekete. Színezete: Háta sötét olajbogyó-zöld, oldala ezüstös-szürke, hasa fehér. Pikkelyein általában apró fekete pontok vannak. Mell-, has-és farok alatti úszója vöröses, különösen az ívás időszakában. Életmódja. A paduc felhatol a pisztráng-szinttáj alsó szakaszára, de tömegesen a folyóvizek dombvidéki szakaszát lakja, ahol az aljzat kavicsos. Fenéklakó társas hal. A vízszennyeződés következtében leromlott feltételekhez sokkal jobban alkalmazkodik, mint a domolykó és a márna. A folyóvizeink hegyi és dombvidéki szakaszán oly gyakori, hogy a halnépség 70 %-át alkotja. Táplálékát elsősorban a köveket borító moszatok alkotják, melyeket vésőszerű ajkával kapar le. A moszatok lekaparása közben ide-oda forgolódik, s eközben meg-megvillan ezüstös oldala. A moszatok között található apró állatok: légylárvák, férgek ugyancsak táplálékát képezik. Ikrapusztítása nem bizonyított. Szaporodása: Ivarérettségét hároméves korában éri el. Hímek fején, az ívás ideje alatt fehér nászkiütések vannak. Április első felében és május első napjaiban ívik, amikor a víz hőmérséklete eléri a 16 °C-t. Ilyenkor a folyóvízen felfelé rövid vándorlást végez, és sekély vízben, köves aljzatra rakja le ikráit. A lerakott ikrák száma 50 000-100 000. Szaporodáskor elveszti éberségét, s a part melléki lakosság ezt kihasználva kosárszámra fogja. Az ivadékok 10-14 nap múlva kelnek ki. Jelentősége: Húsa szálkás, de jóízű. A már említett okok (alkalmazkodékonysága) miatt jelentősége mindinkább növekszik. Legkisebb kifogható méret 20 cm.


Kárász - Carassius carassius L.


Image


Általában hossza 15-20 cm, kivételesen 50 cm.
Leírása:  A pontyra emlékeztető, nagy pikkelyű, oldalról lapított, magas hátú halunk. Testének magassága kb. kétszer van meg, a farokúszó nélküli testhosszban. Vékony ajkú, csúcsállású szája rézsútosan felfelé irányul és bajusztalan. Hátúszója hosszú alapú és harmadik kemény sugarán háromnegyed hosszúságban kb. 25 apró fog van. Színezete. Háta zöldes vagy sárgásbarna, oldalai zöldes vagy aranysárgák, hasa narancssárga. A folyókban élők világosabbak, az iszapos fenekű tavakból származók majdnem teljesen feketék. Fiatal példányok faroknyelén fekete folt. Életmódja: Tipikus állóvízi hal. Különösen az iszapos fenekű, vízinövényekben gazdag állóvizeket lakja. Nagyon igénytelen és szívós természetű. Olyan kevés vizű helyen is megél, ahol más halak már elpusztulnak. Befagyott mocsarakban is jól áttelel. Többnyire a vízinövények közt az iszapban fekszik, este, éjszaka és meleg nappalokon lomhán úszkálva keresi táplálékát. A fiatalok lebegő szervezetekkel, különösen alacsony rendű rákokkal, a felnőttek fenéklakó állatokkal: légy- és szúnyoglárvákkal, nád fiatal hajtásaival és moszatokkal táplálkoznak. Szaporodása: Két-hároméves korában ivarérett. Szaporodása áprilistól júniusig tart, amikor a víz hőmérséklete eléri a 18°C- t. Ilyenkor nagyobba csapatokba verődik a part melléki növényzet közt, ahová a nőstény, általában reggel, 50 000-70 000 ikrát rak le. A ponttyal kereszteződik. Ellensége a csuka és a sügér. Jelentősége: Húsa többnyire iszapízű. Igénytelensége miatt kedvelt akváriumi hal.  


 

Ezüstkárász - Carassius auratus gibelio Bloch.

 

Image


Általában hossza 12-15 cm, súlya 100-200 gramm.
Leírása: Kevésbé magas, mint a kárász, inkább a pontyra emlékeztető. Testmagassága több mint kétszer van meg a farokúszó nélküli testhosszban. Szája vékony ajkú, csúcsállású és bajusztalan. Hátúszója hosszú alapú és kissé bemélyedő. Hátúszójának harmadik kemény sugarán kb. félhosszúságban 10-11 apró fog van. Színezete. Felül zöldes, néha feketésszürke, oldalai és hasa ezüstösek fényes árnyalattal. Testüregét fedő hártya rendszerint fekete. Életmódja: A kárásszal azonos helyeken él, de annál ellenállóbb. Jobban elviseli a víz oxigénjének és hőmérsékletének ingadozását. A napon három, az árnyékban 5-10 óráig is elél szárazon. A betegségekkel szemben is ellenállóbb és rendkívül szapora faj. Ez az oka annak hogy a kárászt mindinkább kiszorítja. Kevésbé alkalmazkodott az iszapos vizekhez, és így a folyóvizekben is inkább megtalálható. Férgekkel apró rákokkal, szerves törmelékekkel és a kárász ikráival táplálkozik. Szaporodási ideje áprilistól augusztusig az egész meleg évszakot felöleli s ez alatt több nemzedéke van. Érdekes szaporodásbiológiája nemrégen tisztázódott. Megállapítást nyert hogy az ezüstkárász 15 cm-nél felüli példányai mind nőstények. Ennek oka az, hogy a kétnyaras kort elért hímek heréje petefészekké alakul át, vagyis a hímek nőstényekké válnak. A nőstények ikráit más pontyfélék hímjei termékenyítik meg. Ez a megtermékenyítés azonban nem teljes, mert a hímivarsejt magva nem olvad össze az ikra (petesejt) magvával, mind rendes körülmények között. A hímivarsejt magva ingerként szerepel csupán a pete fejlődésének megindulásához. Így, az utódok csak az anya tulajdonságait öröklik. Növekedése gyorsabb mint a kárászé. Jelentősége: Nincs nagy jelentősége, húsa valamivel ízletesebb mint a kárászé.


Szilvaorrú keszeg - Vimba vimba L.

 

Image


Sok helyen összetévesztik a paduccal. Hossza általában 25-30 cm, súlya 200-400gramm.
Leírása: Nyújtott testű keszegfaj, oldalról lapított. Orra előreugró, s így a száj alsó állásúvá válik, félhold alakú. A hasúszó és a farok alatti úszó között pikkely nélküli él van.  Színezete: Háta ólomszürke, mely az ezüstös oldalakon fokozatosan elhalványodik. Hasa ezüstös-fehér. A mell, has és farok alatti úszója sárgás vagy vörös. Életmódja: Hazánkban a Dunában és annak kiöntéseiben, valamint torkolatában él, ahová szaporodási vándorlása után visszatér. Mint állandó, nem vándorló faj él több folyónkban, tavunkban is. A folyókban nem ritkán a hegyi vizekig felhatol. Tápláléka változatos: rovarok és rovarlárvák, férgek, rákok, puhatestűek, alkalmilag halak és vízinövények.
Szaporodása áprilistól júniusig tart. Ilyenkor testének felső kétharmada majdnem fekete, alsó harmada narancsszínű. A torkolatban élők felvándorolnak a folyókba, ahol őszig maradnak a szaporodás után. A lerakott ikrák száma kb. 30 000 darab. Növekedése lassú.
Jelentősége: Húsa kövér és ízletes, frissen, sózva vagy füstölve kerül forgalomba. Minőségét tekintve a tokfélék és lazacfélék húsához közel áll.


Vörösszárnyú keszeg - Scardinius erythrophthalmus L.

 

Image


Hossza eléri a 20-25, ritkán a 30-35 cm-t.
Leírása: Nagyon hasonlít a bodorkához (koncérhoz). Teste oldalról lapított, eléggé magas és nagy pikkelyekkel fedett. A fiatalabbak alacsonyabbak, testmagasságuk négyszer van meg a testhosszban, idősebbeknél csak háromszor. Szája kicsiny, csúcsállású, szájhasadéka felfelé irányul. A hátúszója jóval hátrább helyezkedi el, mint a hasúszók kezdetétől képzelt függőleges. A farok alatti úszó csak kevéssel ered hátrább, mint a hátúszó végéből bocsátott függőleges. A hasúszó és a farok alatti úszó között pikkelyekkel borított élt visel. Torokfogai kétsorosak. Színezete. Háta kékes vagy zöldes árnyalatú fekete, oldala sárgás, hasa ezüstösfehér. Alsó úszói és farokúszója vöröses. Általában a folyóvíziek élénkebb színűek. Szivárványhártyája arany- vagy narancsszínű, fölül egy vörös folttal. Életmódja: Az állóvizek és folyóvizek lassan folyó részeinek iszapos aljzatú, növényekben (nád, hínár) gazdag helyeit lakja. A compó, dévér és kárász lakótársa. Vízinövényekkel (különösen békanyállal), rovarlárvákkal, férgekkel táplálkozik. Szaporodása: Áprilisban-májusban ívik, dús növényzetű helyeken. A nőstény ikráit vízinövényekre ragasztja. Jelentősége: Húsa gyenge minőségű.


Compó Tinca tinca L.


Image
Hossza általában 20-30 cm, súlya 0,5-1 kg. Leírása: Test zömök, kevéssé lapított és elég magas. Pikkelyei igen aprók. Szája kicsiny, csúcsállású, a szájzugban 1-1 rövid bajuszszál. Úszói kivétel nélkül lekerekítettek. Testét vastag nyálkaréteg borítja. Színezete: A környezet szerint változik: minél mocsarasabb a víz, annál sötétebb. Háta sötétzöld vagy éppen fekete, oldalai zöldes- vagy aranysárgák, hastája sárgás. Összes úszói szürkék vagy feketések kékes árnyalattal. Szivárványhártyája vörös. Életmódja: A compó főképpen tavakban, kiöntésekben és mocsarakban, ritkábban folyóvizekben él. Keveset mozgó, lusta, fenéklakó hal. Főleg éjszaka tevékenykedik. A víz oxigéntartalma iránt kevésbé érzékeny. Táplálékát rovarok, rákok, férgek, puhatestűek és vízinövények alkotják. Szaporodása: Harmadik- negyedik évben ivarérett. A hímek és nőstények könnyen megkülönböztethetők: a hímek hasúszója jóval túlér a végbélnyíláson, és a második úszósugár erősen kiszélesedik. Májustól júliusig ívik. A nőstény apró, sárgás ikráit, 100 000-600 000 darabot, vízinövényekre rakja. A lárvák 3-7 nap múlva kelnek ki. Jelentősége: Gazdaságilag jelentős, húsa ízletes.


Ponty - Cyprinus carpio L.


Image

Általában 40-50 cm hosszú és 1-2 kg súlyú, de elérheti az 1 métert és a 30-50 kg súlyt is.
Leírása: Teste megnyúlt, oldalról vaskosan lapított és nagy pikkelyekkel fedett. A fej és a hát vonala oldalról tekintve egyenletesen domborodó ívet mutat. Kis, kerek, félig alulálló szája csőszerűen előrenyújtható. Felső ajkán 1-1 rövidebb, szájzugában pedig 1-1 hosszabb bajuszszál van. Hátúszója hosszú alapú, benne 14-22 lágy sugárral. Hát,- és farok alatti úszójának harmadik, legfejlettebb sugara tüskeszerű és hátsó oldalán fűrészes. Színezete változik attól a környezettől függően, amelyben él. A tavakban élők sötétebbek, a folyóvíziek világosabbak, aranysárgák vagy ezüstösek. Általában háta feketés, zöldes vagy kékes árnyalattal, oldalai zöldes vagy sárgás aranyszínűek. Az úszók szürkéssárgák, hasa fehéres. Életmódja: Hazánk minden lassú folyású, iszapos medrű és nyáron jól felmelegedő folyó- és állóvizében, kiöntésekben megtalálható. Szívós természetű, ravasz hal, a szabadban nehezen fogható. Mindenevő. Fő táplálkozási időszaka májustól szeptemberig tart. Táplálék után kora reggel és este jár, nappal a vízinövények között rejtőzik. Télen ,mélyebb helyekre húzódik s félik az iszapba temetkezik (vermel). Szaporodása: A nőstények 3-4, a hímek 2-3 éves korukban válnak ivaréretté. Tavasszal szaporodik amikor a víz hőmérséklete eléri a18-20 °C-t. Ilyenkor nagyobb csapatokba verődik és kisebb vándorlást végezve keresi fel az ikrák lerakására alkalmas helyet. A lerakott ikrák száma 140 000 testsúly-kilógrammonként. Gyorsan növekedik. Hosszú életű, 150 évig is elélhet, de általában csak 25-30 évet él meg. Jelentősége: Ízletes húsa miatt az egyik legkeresettebb hal. Megjegyzés. A ponty megszelídítése és tenyésztése régi időkbe nyúlik vissza. Nálunk a tenyészponty három változatát tenyésztik:1.      az igen nagy pikkelyű és helyenként csupasz tükörpontyot,2.      a majdnem tejesen csupasz bőrpontyot,3.      és a pikkelyes nemes pontyot. A legkisebb kifogható méret: 30cm


Fürge cselle - Phoxinus phoxinus L.


Image

Leírása: Átlagos testhossza 6-8 cm, ritkábban 10-12 cm, súlya 10-14 gramm. A test hengeres, csak a faroktájék kevéssé lapított oldalról. Az orr ívben domborodik a szájra, ezért a száj alulról tolódott, de a hasadéka vízszintes. Pikkelyei nagyon aprók és lazán állók. Oldalvonala csak a hasúszókig terjed, azon túl szakadozott vagy teljesen el is tűnik. Színezete: Háta zöldesszürke, közepén fekete csíkkal. Oldala zöldessárga aranyos csillogással. A kopoltyúfedők mögött az oldalán 5-8 fekete pontból álló sor húzódik, amely egymással egységes vonallá olvadhat össze. Szaporodás idején a hím élénkebb színezetű: kékeszöld, kárminpiros, fekete és halványvörös foltok tarkítják a testét.Életmódja: Tápláléka vízbe hullott kisebb rovarokból, férgekből, korhadó növényi anyagokból és más halak ikráiból áll. Hegyi patakjainkban a pisztráng-szinttájon él. Kis mérete miatt kevésbé észrevehető, vagy halivadéknak vélik. A víz felszíni rétegjeiben tartózkodik, csapatosan járó, fürge mozgású hal. Szaporodása: Ivarérettségét két-, ritkán egyéves korban éri el. Szaporodása a víz hőmérséklete szerint április és június között történik. Gombostűfej nagyságú ikráit, kb. 100 darabot, kövekre vagy homokos mélyedésbe rakja, melyből 6-8 nap múlva kelnek ki az ivadékok. Jelentősége: A sebes pisztráng fő tápláléka. Kis termete és húsának kesernyés íze miatt emberi fogyasztásra kevésbé alkalmas. A sporthorgászok a pisztráng horgászatához csaliként használják.


Kövi csík - Noemacheilus barbatulus L.


Image

Leírása: Átlagos testhossza 10-12cm, ritkán 15cm. Teste hengeres, a faroktájékon oldalról kissé lapított. Pikkelyei aprók, éppen csak hogy érintik egymást, a fején és a test többi pontján, így a hason is, hiányoznak. Testét vastag nyálkaréteg borítja. Alul álló szája körül hat bajusszál helyezkedik el, melyek közül négy rövidebb a felső ajak közepén, két hosszabb a szájnyílásban áll. A szem alatti rövid, tompa tüske a bőr alá van rejtve. A farokúszó vége majdnem egyenesre metszett. Színezete: Változó, a test alapszíne zöldessárga és ezen az alapon a háton és oldalán szabálytalan, fekete foltok tarkállanak. A hát- és farokúszón szabályosan elhelyezkedő barna pontok több sorban húzódnak. Életmódja: Hegyi patakjainkban és folyóinkban közönséges hal. Az élénkebb folyású, homokos és kavicsos fenekű, tiszta hegyi vizeket lakja. Iszapos fenekű, felmelegedő vizekben nem él. Táplálékát a fenéklakó állatok (férgek, rovarok), halikra és korhadó szerves anyagok alkotják. A nappalt az aljzaton kövek közé lapulva tölti, többnyire éjjel jár táplálék után. Szaporodása: Áprilisban-májusban ívik. Ikráit homokos-köves helyekre, sekély vízbe rakja. A hímek nagyobbak, mint a nőstények. Szaporodás idején a hímek faroknyelén, felül és alul, egy taréj képződik. Jelentősége: Bár húsa kövér és ízletes, kis termete és gyorsan romló volta miatt csak helyi jelentősége van.


Erdélyi ingola - Eudontomyzon danfordi Regan.


Image

Leírása: Az ingola nem hal, hanem ún. kőrszájú vízi gerinces állat, mely sok hasonlóságot mutat a halakkal. Mivel a hegyi vizek halain élősködik, gyakran szem elé kerül ezért itt tárgyaljuk. Hossza felnőtt állapotban általában 20 cm, de megnőhet 30 cm-ig. Megnyúlt, hengeres testű, féregszerű, körszájú, mely kígyó benyomását kelti. Szája zártan hosszanti rés, kinyitva kerek (ezért hívják körszájúnak), állkapcsok nélkül. A fej tetején egyetlen orrnyílás, a fej mögött kétoldalt 7-7 kopoltyúrése van. Páros úszói hiányzanak, hátúszója kettős.
Színezete: Háta szürkéskék vagy barnásszürke, oldalai sárgásszürkék, hasa sárgás vagy fehéres. Életmódja: Hazánkban főleg az erdélyi felől érkező folyókban, valamint azok mellékágaiban van elterjedve. A kifejlett ingola különösen az apró pikkelyű halakat támadja meg, szívószájával rájuk tapad, vérüket és testnedvüket szívja. Halak és más víziállatok hulláival is táplálkozik. Szaporodása: Augusztusban ívik, majd a leívott ingolák elpusztulnak. A gilisztaszerű lárvák a partmellék iszapos részeibe húzódnak, s itt szerves anyagokkal, apróbb állatokkal táplálkoznak. Három-négy év múltán a lárvák kifejlett állattá alakulnak át. Jelentősége: Különösebb jelentősége nincs. A horgászok szívesen használják csalinak, mert szívós életű és a horgon sokáig ficánkol.


Sujtásos küsz - Alburnoides bipunctatus Bloch.


Image

Hossza általában 9-11 cm, és a 15 cm-t nem haladja meg.
Leírása: Oldalról lapított teste a többi küszfajokéhoz képest zömökebb és aránylag magasabb. Hát- és hasvonala egyaránt ívelten domborodó. Szája kissé felfelé irányul. Farok alatti úszója a hátúszó végén kezdődik. Színezete. Háta sötétzöld vagy barnászöld, oldalai ezüstösen zöldek, hasa ezüstös. Oldalvonalát alul és felül apró fekete pontokból álló sujtás határolja. Ezenkívül a szem magasságában egyenes irányú kékesfekete csík húzódik a test hosszában, mely különösen ívás ideje alatt szembetűnő. Jellegzetes szemének színeződése: felül kávébarna, alul ezüstös, szembogara pedig sárga. Életmódja: A sebesebb folyású hegyi és dombvidéki vizekben él. Itt a köves medrű, tiszta vizű helyeket kedveli. Társas természetű, de ellentétben a szélhajtó küsszel nem a víztükör közelében, hanem inkább az aljzathoz közel úszkál. Élénk, gyors mozgású hal. Táplálékát férgek, rovarok, csigák és növényi maradványok alkotják. Szaporodása: Júniusban-júliusban szaporodik, amikor a hegyi folyók vize eléggé felmelegedik. Ikráit sebes folyású vízben, a meder kavicsaira vagy homokjára rakja. Kis termete miatt jelentéktelen.


Fenékjáró küllő - Gobio gobio obtusirostris Val.

Image


Átlagos testhossza 6-12 cm.
Leírása: Teste orsó alakú, közepes nagyságú pikkelyekkel fedett. Feje vaskos, oldalról tekintve domború élű. Faroknyele magas és oldalról lapított. Alsó állású szája körül 1-1 bajuszszál, amelyek hátrahajlítva legfeljebb a szem hátsó részéig érnek. Szemei magasan állók, de oldalra tekintenek. Torka és melle csupasz pikkelytelen. Színezete. Háta zöldesszürke, oldalai ezüstös vagy sárgásszürkék, hasa ezüstös. Oldalán 6-12, kékesfekete színű petty. Hát-és farokúszója több sorban elhelyezett sötét pettyet visel. Életmódja: Hazánk összes vizeiben előfordul. Kevésbé igényes hal, mely a kavicsos fenekű hegyi patakoktól a síkvidéki iszapos aljzatú folyókig mindenütt fellelhető. Kisebb-nagyobb csapatokban járó, fenéklakó hal. Éjszaka és meleg nappalokon mozdulatlanul fekszik az aljzaton úszóira támaszkodva. Bár jó úszó, keveset mozgó, nem élénk hal. Táplálékát nappal az aljzatról szedi fel: rovarlárvákat, apró rákokat, növényi maradványokat, elhullott állatokat. Valószínűleg más halak ikráit is fogyasztja. Szaporodása: Április-június hónapokban ívik. Világoskék színű ikrákat-kb. 1000-300 darabot-a nőstény a kövekre vagy vízinövényekre rakja. A zsaporodása zajjal jár: a nagyobb csoportokba verődött halak farkukkal verik a vizet. A kikelt ivadék gyorsan növekedik: július végén már 4,5 cm, augusztus végén már 7 cm. Jelentősége: Húsa szálkás édeskés ízű, jelentősége nincs.


Küsz - Alburnus alburnus L.


Image

Átlagban 9-15 cm hosszú és 4-20 gramm súlyú. A tavakban élők hosszabbak, megnőnek 15-20 cm-re.
Leírása: Teste nyúlánk oldalról lapított. Szája csúcsállású, szájhasadéka felfele irányul. Farok alatti úszója a hátúszó alatt vagy kevéssé a vége előtt indul. Vékony, erősen csillogó és könnyen leváló pikkelyei vannak. A hasúszótól a végbélnyílásig terjedő, pikkely nélküli éle van. Színezete. Háta kékes vagy zöldes, egyéb részein ezüstös-fehér. Életmódja: Folyó és állóvizeinkben egyaránt fellelhető. Különösen kedveli a csendes, mély és jól felmelegedő vizeket. Csapatosan járó, fürge hal. Szélcsendes és meleg időben mindig a víz felszíni rétegeiben úszkál. Megriadva, meneküléskor szél módjára borzolja fel a víz tükrét. A csuka és más ragadozó elől a víz tetején ugrálva-szökdelve menekül, sőt a levegőbe is kiveti magát. Táplálékára reggeltől estig élénk szökdelésekkel vadászik a víz felszíni rétegeiben. Tápláléka: a vízre hullott vagy fölött szitáló rovarok, rákok, lebegő szervezetek, moszatok és halikra. Szaporodása: Két-három éves korában ivarérett. Szaporodáskor a hímnek, különösen a fején fehér, nászkiütések vannak. Májusban-júniusban ívik 16-18 °C hőmérsékletű vízben. Ikráit vízinövényekre, 1-2 hetes időközökben rakja le. Kereszteződik a bodorkával, vörösszárnyú keszeggel, karikakeszeggel, domolykóval. Jelentősége: Húsa kevésbé értékes. Pikkelyeinek ezüstös guanin-kristályaiból készül a mesterséges gyöngyök készítéséhez használatos gyöngyeszencia.


Réti csík - Misgurnus fossilis L.


Image

Hossza általában 18-25 cm, kivételesen 35 cm.
Leírása: Teste hengeres, a vége felé oldalról kissé lapított. Szája kicsi, alul álló, körülötte 10 bajuszszállal, melyek közül négy a felső ajkon, két hosszabb a szájzugban és négy kisebb az alsó ajkon helyezkedik el. Pikkelyei nagyon aprók, alig takarják egymást, a fejen a hát és a has középvonalában pedig hiányzanak. Összes úszói többé- kevésbé lekerekítettek. Testét nagyon síkos nyálkaréteg borítja. Színezete:  Alapszíne sárga. Háta barna, hasa sárga. Oldalán a szemétől a farokúszó tövéig egy széles, sötétbarna csík húzódik. Ez alatt és felett kisebb-nagyobb foltok vannak, melyek összeolvadva két hosszanti, keskenyebb és nem teljes csíkot alkotnak. Úszói szennyes-sárgák, fekete pettyezettséggel. Életmódja: Mocsarak és lápok iszapos fenekű helyein él, de megtalálható a folyóvizek iszapos helyein is. Nagyon szívós és igénytelen hal, ott is megél ahol már a kárász elpusztul. Vízből kivéve egércincogásra emlékeztető hangot hallat, amit a végbélnyíláson keresztül hirtelenül kiáramló levegő idéz elő. Tápláléka apró puhatestűek, férgek, rovarok és azok lárvái. Szaporodása: Áprilistól júniusig ívik, ikráit a vízinövényekre rakja.
Jelentősége: Szívóssága miatt a sporthorgászok előszeretettel használják csalihalként, főleg harcsára. Húsát nemigen fogyasztják iszapíze miatt.


Sügér - Perca fluviatilis L.

Image

Átlagos testhossza 15-25 cm, de elérheti az 50-60 cm hosszt és a 2-5 kg súlyt.
Leírása. Teste zömök, oldalról lapított és elől meglehetősen magas. Szája csúcsállású. Szilárdan ülő pikkelyei hátsó szélükön fogazottak (fésűs pikkely), ezért teste érdes tapintású. Kopoltyúfedőjének hátsó szélén egy nagy tüske ül. Két hátúszóját alacsony bőrszegély köti össze. Első hátúszójában kizárólag tüskék (kemény sugarak), a másodikban főként lágy sugarak vannak. Hasúszók a mellúszók alatt állnak. Oldalvonala a hát vonalával párhuzamosan halad. Színezete. Feje sötétszürke. Fekete márványozottsággal, háta sötétzöld, oldalai zöldessárgák, 5-9 sötétebb harántpásztával. Hasa fehér. Első hátúszójának végén fekete foltot visel. Has és farok alatti úszója vörös. Életmódja. Folyóvizek lassú folyású alsó szakaszán és különösen állóvizekben általánosan elterjedt hal. A kemény aljzatú helyeket kedveli, de az iszaposabb részekről sem hiányzik. Ragadozó életmódot folytat, csak élő álatokkal táplálkozik. A fiatalok kezdetben apró rákokkal, majd rovarlárvákkal táplálkoznak, második életévükben már apró halakat is elfognak. Az idősebbek a vízinövények közt leselkednek és törnek rá a csapatosan járó kisebb halakra, emellett megeszi a rákot, csigát, halikrát.
Szaporodása. Hároméves korában éri el ivarérettségét, márciusban - áprilisban, 10 - 20 °C hőmérsékletű vízben szaporodik. Ikráját 1 - 2 méteres zsinórszerű nyálkás kötegekben kövekre, fadarabokra, vízinövényekre kora reggel rakja le. Rendkívül szapora: egy 200 grammos nőstény 200 -300 ezer ikrát rak. Nagy csapatokba verődve telel át. Növekedése lassú.
Jelentősége. Húsa jóízű. Szaporasága és falánksága miatt a halivadékban és halikrában jelentős kárt okoz


Menyhal - Lota lota L.

Image

Átlagos testhossza 30-50 cm, kivételesen 1 méter. Leírása. Termete és színezete a harcsáéra emlékeztet. Teste megnyúlt, majdnem hengeres és a farok tájékon oldalról összenyomott. Feje lapított. Szája nagy, csúcsállású, szájnyílása a szemek alá ér. Álla középen egyetlen hosszú bajuszszálat visel. Apró pikkelyei alig láthatók, testét dús nyálka borítja. Első hátúszója kicsi, a második hátúszó és a farok alatti úszó igen hosszú - mindkettő a farok úszó tövéig terjed. A farok úszó lekerekített, a hasúszó torok állású, a mellúszók előtt foglal helyet. Színezete. Felül és oldalain barnás-zöld, sötétbarna foltokkal márványozva, hasa fehéres. Életmódja. A menyhal a mélyebb, tiszta és hidegebb vizeket kedveli, ezért a hegyvidéki és dombvidéki folyókban található meg leggyakrabban, bár a síkvizekben is előfordul. Magányos hal, a nappalt kövek, tuskók alatt, gyökerek közt tölti, ahol lyukat is váj magának. Éjszaka indul táplálékát megkeresni. Falánk ragadozó. A fiatalabbak (20 cm alatt) rovarlárvákkal, halikrával, kisebb halakkal, rákokkal, az idősebbek kizárólag halakkal táplálkoznak. A csuka után a legkártékonyabb rablóhal. Szaporodása. Harmadik - negyedik életévében válik ivaréretté. Télen decembertől februárig szaporodik, amikor a víz hőmérséklete közel 0 °C. Ilyenkor csapatosan jár. Alig 1 mm-es sárga ikráit a köves aljzatra rakja. Az ikrák száma tekintélyes: egy közepes nagyságú nőstény 300 000-400 000, közel 1 méteres pedig 3 millió ikrát rak le. Az ivadékok másfél, két hónap múlva kelnek ki és lassan növekednek.
Jelentősége. Húsa kemény, kevéssé szálkás, jóízű. Ritkasága miatt nincs különösebb jelentősége. Ritka volta inkább előnyt jelent, mert a hegyi vizekben a pisztrángfélék között nagy károkat okozhatna.


Domolykó- Leuciscus cephalus L.

Image

Átlagos testhossza 20-30 cm, súlya 200-300 g. Leírása. Megnyúlt, oldalról kevésbé lapított teste vaskos és aránylag alacsony. Feje és háta felülről tekintve széles. Pikkelyei nagyok. Szája csúcsállású és eléggé öblös. A hát- és hasúszók kezdete majdnem ugyanazon függőlegesbe esik. Farok alatti úszója domború szélű. Színezete. Háta sötétzöld, kopoltyúfedője és oldala ezüstösek, hasoldala fehér. Mell-és hasúszói, valamint a farok alatti úszói vörösek. Életmódja. A domolykó tiszta, hidegvizű, sebesebb folyókat kedveli. Fiatalabb egyedei a pisztráng-szinttájon is előfordulnak, bár síkvizekben is előfordul, a hegy-és dombvidéki folyók jellemző hala. A fiatalok csapatosan járnak, a felnőtt példányok magányosak. Tápláléka nagyon változatos: kimondott mindenevő. Vízi rovarlárvák, különböző rovarok, férgek, békák, növényi törmelék, moszatok, sőt a víz mellékén élő egerek és pockok stb. képezik táplálékát. A zsákmányára védett helyen leselkedik.
Szaporodásuk. A hímek a második, a nőstények a harmadik életévükben válnak ivaréretté. Szaporodás idején a hímek fejét nászkiütések borítják, 1,5 mm átmérőjű ikráit (legtöbb 100 000 darabot) lassú folyású vízbe, kövekre vagy növényekre rakja. A narancsszínű ikrák ragadósak, az aljzatra süllyednek. Szaporodási ideje elég hosszú, májustól augusztusig tart, ugyanis nem egyszerre, hanem porciókba ikrázik. Az ivadékok 11-12 nap múlva kelnek ki. Kereszteződik a szélhajtó küsszel, nagy küsszel és paduccal. Jelentősége. Nem nagy. Húsa szálkás, eléggé ízletes. A műlegyes horgászat kedvelt hala a hegyi és dombvidéki folyókban.


 Pénzes pér - Thymallus thymallus.

Image

Átlagos testhossza 25-30 cm. Leírása.Teste megnyúlt, karcsú, többé-kevésbé oldalról lapított és aránylag nagy pikkelyekkel fedett. Feje elhegyesedő és hátvonala az orrtól a hátúszóig egyenletes ívben emelkedik. Szája kicsiny és felső ajka valamivel túléri az alsót. Első hátúszója feltűnően nagy, zászlószerű és 3-5 sötét pettysorral díszített. Színezete: Kor és víz szerint változó. Általában háta szürkészöld, oldalai világosabb zöldek, hasoldala ezüstös. Testének elülső felén oldalt néhány fekete folt. Életmódja. A hegyvidéki kavicsos, homokos aljzatú, tiszta, hideg és élénk folyású vizeket lakja. A kisebbek sekélyebb helyeken csapatosan járnak, a nagyobbak a mélyebb, csendesebb vízben tartózkodnak. Tápláléka nagyon változatos: megeszi a rovarokat (tegzes szitakötőket), apró rákokat (pataki bolharákokat), férgeket, csigákat, de kiugrik a víz fölött repkedő rovarok után is. Ahol nagyon elszaporodik, kárt tesz a pisztráng ikrában és ivadékban. A hímek a második, a nőstények a harmadik évben ivarérettek.
Szaporodása. Szaporodási ideje március végétől május elejéig tart. A sekélyebb helyre, homokba vájt gödörbe a nőstény 6000-7000 darab, 4 mm-es ikrát rak le. Az ivadékok 20-30 nap múlva bújnak ki az ikrából. Egyéves korukra 10-12 cm, kétéves korban 15-20 cm, 3 éves korukban 30 cm hosszúra nőnek meg, ekkor kb. 300-400 grammosak.
Jelentősége. Húsa nagyon ízletes. Hazánkban sikeres kísérleteket végeztek mesterséges szaporítására.

 Magyar márna - Barbus meridionalis petényii Heck.

 

 Image

Átlagos testhossza 15-25 cm. Leírása. Teste emlékeztet a márnáéra: közel hengeres, de a márnáénál zömökebb és laposabb testét közepes nagyságú pikkelyek és dús nyálka borítja. Alsó állású szája körül négy bajuszszála van. Hátúszójában az utolsó kemény sugár nem fogazott. Fark alatti úszója a farokúszó tövéig ér. Színezete. Testének felső fele barnássárga, sötétebb pettyezéssel, alul sárgásfehér. Életmódja. A kavicsos medrű, sebes folyású hegyi és dombvidéki folyók lakója, ahol a pérrel és a paduccal együtt nagyon jellegzetes hal. Sok helyen a pisztráng - szinttájra is felhatol. Táplálékát kérészlárvák, ál-kérészlárvák, légylárvák, bolharákok, férgek és növényi anyagok (különösen moszatok) alkotják.
Szaporodása. júniusban - júliusban, lakóhelyén történik, anélkül, hogy emiatt elvándorolna. Ikrája nem mérgező, mint a márnáé. A hidegebb idő beálltával, valószínűleg beássa magát a homokba és ott telel át. Jelentősége. Húsa jóízű, de kis termete miatt csak helyi jelentősége van.

 

Minden jog fenntartva © Webfishing Center

Top Desktop version